Ell�gni a rajzr�l k�toldal� indokkal h�romnegyed �r�val hamarabb (mert az �ress�g f�j�, mert rajzolni nem tudok, mert hazamenni nem akarok.). Felpattanni a s�rga bicillire az alkonyatban. Menni.

Menni olyan utakon, amikr�l nem is tudtam, hogy m�g mindig ismerem �ket. Menni utakon, amikr�l nem is tudtam, hogy l�teznek. De ez az �n v�rosom. A kopasz sz�nt�f�ldekt�l a t�mb�k leninv�ros�ig az eny�m, �s mindig el�rek valahov�.

Menni. �tgurulni a hull�mos utakon. �don kapukat �s �res h�zakat n�tni, Y tereket, amiken valaha sz�razmalom m�k�d�tt, vadsz�l�vel befutott h�zakat, sz�napadl�st �s macskak�vet l�tni egy modern (?) (hamarosan n�metekt�l hemzseg� nagy)v�ros k�zep�n. Tudom, merre megyek. Vonz mag�hoz a r�gi szenved�s, a r�gi hal�l szaga. Meg�llok az �tkeresztez�d�sben, �s a horizon fel� tekintve a t�volban vil�gl� shell-k�t embl�ma, majdnem olyan, mint a hal�d�, v�r�be fagyott nap, lemen�ben. Az akkor is ott lebeg a l�t�hat�r, �s az �lesl�t�som hom�lyos sz�l�n, amikor a val�di m�r elbukott.

Menni. Ezek az utc�k mind mes�lnek, ahogy minden alkonyat mes�l, �jra �s �jra. Magukba szippantanak. Felold�dn�k a beton f�l�tt kavarg� alkonyban. �r�kre elfelejt�dn�k, gyeng�ket megingat�, �des illat, �rz�s lenn�k a repedt falak �rny�k�ban. Ahogy erre megyek, levendulaillat� ny�r r�mlik fel el�ttem - elm�lt, vagy elmulasztott lehet�s�gek. Csal�d�s, ami sokkal jobban f�j, mint ahogy mutatom.

Mi�rt mutatn�m? Senki sem �rten�. �n mindig nevetek. Vagy �lmosan zs�rt�l�d�m, de akkor is nevettetek. Nekem nincs lelkem. Nekem nincsenek f�jdalmaim. Nincs semmi baj.

Hov� lett�l?

A t�d�gondoz�. S�rga falak, feny�k. A lyuk m�g nagyobb lett a ker�t�sen, a kapu m�g ink�bb leszakadt. A k�rtermek �vegei m�g ink�bb bet�rtek. R�j�ttetek m�r, mi�rt szeretem ezeket a r�gi �p�leteket? Mert olyanok, mint �n. Valaha volt dics�s�g fak� eml�kk�pe, mag�ra hagyott, pusztul�, �res. Elfelejtett, eldobott, meg nem �rtett. Egy m�sik kor el�rvult gyereke. Puszt�n saj�t eml�kei mement�jak�nt �l m�g, �ll meg. Az tartja �ssze.

Hal�l. Elm�l�s. Rothad�s.

Valahol erre, a k�lv�rosi legend�rium szerint �ll egy b�zamez� k�zep�n egy k�polna, ami k�r�l csontokat forgat ki az �s� a homokb�l. Erre megyek.

Ahogy folytatom az utam, �jra �s �jra �k jelennek meg el�ttem - elpazarlott sz�ps�g �s er�ny, az elhagyatott, porlad� h�zak. Elengedem a korm�ny. Kit�rom a karom. Lehunyom a szemem. A bicikli pedig halad. Mintha rep�ln�k - az egyetlen �s igazi megnyugv�s, �s szabads�g, ami k�nnyeket csal a szemembe. �gy siklani, �des tavaszillatot �s finom hangokat hallgatni. Zuhanni. Szeretn�m, ha szembej�nne egy aut� az �ton, vak�t� f�nysz�r�j�t pedig m�r a k�rh�zi l�mp�k vak�t� f�nye k�vetn� csak. Az �t �res.

�n pedig csak egyetlen �letk�zeli �lm�nyt akarok.

R�v�ljetek.